,,Szolgáljatok az Úrnak örvendezéssel; menjetek eléje vígassággal."
(Zst. 100:2)
Hosszú utat tett meg Ábrám a háza népével. Miközben vándoroltak más népekkel találkoztak. Közben bizonyságot tehettek a teremtő Istenről, aki kihívta őket koruk egyik kényelmes és biztonságos városából, hogy Istenre hagyatkozva találják meg új hazájukat, az Ígéret Földjét.
Amikor egy-egy helyen letáboroztak, oltárt épített Ábrahám, hogy annál tiszteljék mennyei Atyjukat.
Amikor pedig továbbálltak, emlékként magasodott egy-egy kőhalom, amiről az ott élők tudhatták, Ábrahám ott tisztelte Istent, hogy onnan felkelve, az egész élete istentisztelet lehessen.
A későbbi nemzedékek is sok-sok emlékkövet állítottak, amihez jó volt visszatérni, és megemlékezni az Úr szabadításáról. Azt tanulom, és adom tovább a gyerekeinknek, hogy állítsanak ők is ,,emlékköveket". Beszéljenek, rajzoljanak és írjanak mindarról, amit Isten értük tett. Már pár évesen is lehet sok-sok ilyen emlékük szerető Istenükről.
A gyermekórán egy színes papírra papírból kivágott ,köveket" ragasztottunk.
Az egyik kő tetejét azonban nem ragasztottuk le, hanem...
...készítettünk kis bárányokat. Ezt bizonyára sokan ismeritek.
Kartonból kivágott bárányformára vattából gyapjút ragasztottunk.
Ezt tettük a kőre.
Igyekeztem érzékeltetni, hogy az elkövetett bűneinknek mindig van jelentősége és következménye, csak nem nekünk kell hordozni ennek terhét, hiszen Jézus az, aki hordozza, ha megbánjuk és elmondjuk neki.
Ábrahám állatokat áldozott az oltáron saját és családja bűneiért, mi pedig Jézushoz mehetünk bocsánatért.
Ha ezt tudjuk, és gyakoroljuk, felszabadultan, örvendezéssel tudjuk szolgálni az Urat.
Örömteli szolgálatot! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése