,,Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem; Mert megőriztem az Úrnak útait, és gonoszul nem távoztam el az én Istenemtől."
(Zsolt 18:21-22)
Sajnálom Elizeus szolgáját, szegény Géházit! Bizonyára nem gondolt bele, milyen súlyos következménye lesz tettének. Ahogyan abban sem volt ideje elmélyülni, vajon miért nem fogadta el Elizeus Naámán ajándékait. Sajnálom őt, és arra gondolok, én biztosan nem tettem volna ilyet egy kis anyagi haszonért.
Vagy mégis? Azt hiszem, jót tesz nekem, amikor egy-egy ilyen történetbe belehelyezem magam.
Egy kis ,,füllentés", amiből senkinek sem származik kára. Vagy mégis?
Egy kis anyagiasság, amivel senkinek sem ártok. Vagy mégis?
Jaj! Ez a két szavas kérdés mindig ott lebeg.
Géházi bűne nem a hazugság vagy az anyagiasság miatt volt súlyos, amiért élete végéig hordozni kellett a gyógyíthatatlan betegséget. Hanem azért, mert felelősségét feledve a lelkében melengetett olyan vágyakat, amivel másokat hátráltatott az Istenhez vezető úton. Elizeus azonban nem küldte el, és Isten sem taszította el. Isten azzal bizonyította szeretetét Géházinak, hogy meg akarta menteni a lelkét. A lepra mindig arra emlékeztette, hogy a bűn milyen mély és fájdalmas, és az egyetlen jó út a szabadulás ettől.
Az Úr gyakran teszi meg ezt értem is. Emlékeztet arra, hogy a melengetett hibák fájdalmat okoznak nekem és másoknak is, míg az elengedés felszabadít és örömöt ad.
Szegény Géházi! Vagy mégsem?
Nem szól arról a Biblia, vajon elnyerte-e az üdvösséget.
Minden esetre megérintett a története, és szeretném együtt énekelni a zsoltárossal:
,,Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem; Mert megőriztem az Úrnak útait, és gonoszul nem távoztam el az én Istenemtől."
(Zsolt 18:21-22)
A történet feldolgozása az Elizeus életéről szóló füzetünkbe a következő:
Kivágtunk két ruhát és két tálentum ezüstöt.
A füzetbe beragasztottunk egy saját készítésű kis borítékot, ami a rejtekhelyet jelentő kis házat jelképezi.
Majd beragasztottuk Géházit, akinek két feje van. A felső egészséges, ha pedig kihajtjuk, látható az alsó, ami beteg.
A kis házban eldugtuk Géházi szerzeményét.
Így:
Végül odatettük, az előre kivágott kis résbe Elizeust. (Bár a történet szerint Géházi ment Elizeushoz vissza, így most egyszerűbbnek tűnt eljátszani ezt a jelenetet.)
Jó tanulást és áldott napot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése