,,Tanítsd a gyermeket az ő útjának módja szerint; még mikor megvénhedik is, el nem távozik attól." (Péld. 22:6)


Old woman holding bible



2015. augusztus 30.

Otthonoktatásról gondolkodva 4.

,,Mert Isten az, a ki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből. 
  Mindeneket zúgolódások és versengések nélkül cselekedjetek; 
  Hogy legyetek feddhetetlenek és tiszták, Istennek szeplőtlen gyermekei az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette, kik között fényletek, mint csillagok e világon. 
  Életnek beszédét tartván elébök; hogy dicsekedhessem majd a Krisztus napján, hogy nem futottam hiába, sem nem fáradtam hiába." (Fil. 2:13-16)


Ezt kívánom a gyermekeinknek és magunknak (a férjemmel). Szeretném, ha mindannyian világítanánk, és szeretném, ha mi, szülők sem futnánk hiába!

Gyakran felteszem magamnak a kérdést, mi a fontos. Eljátszom a gondolattal, mi lenne, ha a másik, igen népszerű utat követném. Mérlegelek, mi ebben az életformában a lemondás és a nyereség.
A lényeg, hogy erős külső kényszer nélkül nem döntenék másképp.

 Az első nagy nyereség az együtt eltöltött idő mennyisége és minősége
Egyszerűen látványos, hogy erősödik az amúgy is szoros családi kötelék az együtt töltött idővel, a sok közös élménnyel, amik nem a fáradt estékre, a hétvégi kikapcsolódásra vagy a nyaralásokra korlátozódik, hanem megvan egész nap. 



Azt tartják (a hozzáértők), hogy a házastársak egymáshoz kapcsolódása nem a kitárulkozás mélységén múlik, hanem a közösen megélt élményeken. (10 év után én is aláírom.) De látom, hogy a gyerekekkel való jó viszony is ezen múlik. Közösen megélt apró-cseprő élmények. Látni a fejlődésük helyes kis jeleit, együtt tanulni a kíváncsi és egyben logikus kis kérdéseik nyomán, mindig gyönyörűséggel tölt el.
Nincs rohanás és az ehhez kapcsolódó stressz. Viszont van a családunk ritmusához alkalmazkodó napirend. Mindenre van elég idő, ami igazán fontos. 

A másik nyereség a természetes nevelés lehetősége. 
A gyerekeknek nem kell beleférniük a kockába, ami sem a vérmérséklet, sem a gyerekek fejlődésének egyediségét nem veszi figyelembe. Helyette viszont lehetőség van a lecsendesítő hatások kihasználására (rengeteg mozgás, csend, pihenés stb.). Ugyanakkor a gyerekek belefolynak a család mindennapi életébe: jártasságot szereznek a háztartásban, a ház körüli munkákban, ügyintézésekben és felértékelődik kétkezi munka. (Egy kis illusztrációt találhatsz itt.)


A harmadik nyereség, hogy lehetőség nyílik egy egyszerűbb gyermekkor megteremtésére.
Külső nyomás nélkül (vagy legalábbis csökkentésével) kevesebb lehet a körülöttünk lévő tárgy (,okos"játék,  technikai eszköz, ruha, stb.) kevesebb a haszontalan időtöltés, viszont több a természetes és a kapcsolatokból származó örömteli élmény.

És a lemondás? Világi szempontból rengeteg. Először is nincs karrierem, és bizonyára már nem is lesz, bár lehetett volna. Nem sajnálom. Anyagilag is jóval nagyobb lehetőségeink lennének. Ha pedig én itthon maradnék, de a gyerekek óvodába, iskolába járnának, több időm jutna pár dologra, amiről most le kell mondanom. De ezt sem bánom! :) Évek múltán, ha visszatekintek, bizonyára nem a kiolvasatlan könyveket, kivarratlan gobelineket, soha nem látott tájakat fogom siratni, hanem azokat a lehetőségeket, amiket elmulasztottam, hogy csemetéimben elmélyítsem az Isten iránti szeretetet és hálát. 

A lényeg, hogy a gyerekeink csupán pár évig lehetnek ténylegesen a szülői házban, ami gyorsan elrepül, és számomra a legértékesebb az az élmény, hogy ez idő alatt jobban megismerhetem a gyermekeimet (ez ám a nagy kaland!!!:)) és úgy nevelhetem őket, ahogyan szerintem Isten is várja. Egyszerűségben, hitben, hasznos és értékes életre vezetve őket.


Ezzel talán véget is ért a gondolkodásom az otthonoktatásról..Egyenlőre.
Remélem, kedves Olvasóm, kaptál tőlem pár gondolatot, akárhogy is döntesz gyermekeid felől.
Az Úr adjon erőt és békességet, akármelyik utat is választod.
A lényeg, hogy együtt állhassunk meg az Úr Jézus előtt!

Szeretettel:)





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése