,,De Jézus azonnal szóla hozzájuk, mondván: Bízzatok; én vagyok, ne féljetek!"
(Máté 14:27)
Péter vízen járása igazán mélyen érint. A bizalomról szól, a kapcsolatról Jézussal. Bármelyikünk járhat vízen. Nem csak fizikai értelemben, bár nem választható el a lelki értelemben vett vízen járástól.
Gyakran érzem, hogy kővé válik a lábam alatt a víz, mert teljes bizonyságom van az Úr megoldja megoldásaiban. Ilyenkor nem félek, nem kételkedek, csak várom az Urat.
Vannak időszakok, amikor elbizonytalanodom, vagy a magam erejében, eszében, ügyességében kezdek bízni, és egyszer csak eltűnik alólam a kövesút, hirtelen süllyedek. A keresztényként eltöltött éveim azonban két jó szokást mindenképp kialakítottak (akármilyen állapotban is voltam/vagyok). Ritka kivétellel minden nap olvasok a Bibliából, és ha nem is vagyok képes komoly imádságra, mindig sikerül felkiáltanom: ,,tarts meg, Uram, engem!" (Ahogyan Péter is tette süllyedés közben.) Úgy gondolom, e kettőnek köszönhetem, hogy még nem fulladtam a tengerbe.
Ezt a történetet a gyerekek is szeretik, ahogy mindent, ami túllép a földi racionalitáson.
A történetet most minidrámában dolgoztuk fel. A ,,szerepeket" kiosztottuk. Az olvasni tudó gyerekek kezébe adtam, hogy mit mondjanak. (Összesen 6 megszólalás.) Én pedig elmondtam a történetet, és jeleztem, hogy mikor, kinek kell beszélnie. A kicsiket ,,bárkába" ültettem - egy asztal tetejére - és tanítványneveket kaptak. A terem volt a tenger, aminek közepébe sorba raktam a faszékeket úgy, hogy a gyerekek végig tudjanak sétálni azokon. (Nem minden szék alkalmas!) Ez lett az út, amin Péter közlekedett. Megkértem ,,Pétert", hogy nézzen hátra, majd lépjen le a székről. Ez jelképezte a süllyedést. A másik gyerek pedig kézen fogta, kihúzta, és együtt mentek a bárkába. Aztán szerepeket cseréltünk.
Végül megbeszéltük, miért járhatott Péter a vízen és miért kezdett el süllyedni.
Ehhez kapcsolódóan készítettük el ezt a kis lapot. (12x12 cm, de bármekkora lehet.)
Az alábbi sablonokra volt szükségünk. Egy ,,ember", a karja külön, még egy fej, a segítő kéz, a bárka és a tengeri hullámok.
A bárkát és a segítő kart csak felragasztottuk és ki lehetett színezni. A plusz fejecskét félbe hajtottuk, a bal felét ráragasztottuk az emberke fejére, így két arcot tudtunk megrajzolni. Egyik előre tekint, a másik hátra. A karját Milton-kapoccsal rögzítettük a lap közepére készített pár cm-es résbe, majd a kart fel-le mozgattuk, hogy bejáratódjon, és ,,működjön". A hullámokat csak bal és jobb szélen egy csíkban rögzítettük, hogy Péter mögötte le-fel mozoghasson.
Végül erős vékony fonalat fűztünk át a kezén leeresztett állapotban, aminek a másik végét hátul a Milton-kapocshoz kötöttük.
A használata: Amikor Péter ,,hátra tekint", vagyis a felragasztott kör felét áthajtjuk a másik oldalra, kezdjük lefelé húzni az egész emberkét a Milton-kapocsnál. Közben már a karja emelkedik. A félkört visszahajtjuk, hogy az arc előre nézzen, és addig húzzuk lefelé, míg a keze eléri a segítő kezet.
Aztán ugyanígy felfelé visszahúzható, és kezdhető elölről a történet.
Örömteli tanulást! :)
Nagyon jó az ötlet! Ki is próbálom a holnapi tanítást követően az ovisokkal! Hálás köszönet a megosztásért!
VálaszTörlés