Mézes Judit meséje Gömbiről a félénkségről és annak leküzdéséről szól. (Itt olvasható.) Bár az én fiaimról nem mondanám, hogy félénkek lennének, látom, hogy sok kisgyereknek gondot okoz ez az érzés. Így került bele ez a mese a programba.
Az eddig megtartott olvasóköröknek ez volt egyenlőre az utolsó darabja. Mivel Judit meséi blogbejegyzések és hanganyag formájában léteznek, mi magunk készítettük el a ,,könyvet".
Két ponton fűzött, karton borítású, hal alakú könyvecskét vágtunk ki.
A szöveget kinyomtattuk, felvágtuk és beragasztottuk. Az illusztrációt részben kivágott képekből, részben pedig Samu rajzaiból állítottuk össze.
Az olvasókör hasonlóan zajlott az eddigiekhez. Annyit változtattam, hogy volt egy vers (Halacskák címmel) is, amihez nem gitárt, hanem lírát vittem. A gyerekek maguk találhatták ki, hogy a vers részeihez milyen hangokat pengetnek.
A játékhoz kagylókat, csigákat, tengeri köveket vittem. (Hasonló a sünis játék játékhoz.) Körbe leraktuk ezeket. Ez lett jelképesen a védelmet nyújtó korallzátony. Kineveztünk egy jelző halacskát. A körön kívül úszkálhattak a halak, de figyelniük kellett a jelzőhalacskát, aki különböző jelekkel figyelmeztetett a veszélyekre (cápa, muréna, vihar stb.). Amikor jött közeledett valami veszély, gyorsan be kellett ,,úszniuk" a zátonyt jelképező körbe, ha elmúlt a veszély, ismét kint úszkálhattak.
Valami ilyesmi zátonyunk volt. Persze nem ennyire romantikus. :)
Aztán együtt is készítettünk halas könyvet. Vittem sablont és méretre vágott színespapírt. Összetűztük, kivágtuk, végül mindenki megrajzolhatta az övét. Samu könyvecskéje így sikerült:
Végül lufikat fújtunk fel, és hal szemet, szájat, uszonyokat rajzoltunk ezekre.
Jó móka volt. :)
Ezzel a résszel az olvasóköri sorozat véget ért. Egyenlőre...
Szeretnénk folytatni, de technikai szünetet tartunk. Ha újra indul, én is folytatom az írást.
Szeretettel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése