,,És monda az Úr Sámuelnek: Ugyan meddig bánkódol még Saul miatt, holott én megvetettem őt, hogy ne uralkodjék Izráel felett? Töltsd meg a te szarudat olajjal, és eredj el; én elküldelek téged a Bethlehemben lakó Isaihoz, mert fiai közül választottam magamnak királyt. "(I. Sámuel 16:1)
Sámuel bánkódott. Bizonyára csalódott Saulban.
Amikor Isten Sault kiválasztotta királynak, Saulban benne rejlett a lehetőség, hogy igazán Isten szíve szerinti vezető legyen. Isten tudta, hogy nem fogja beváltani a hozzá fűzött reményeket. Sámuel azonban nem.
Sámuel szívének szomorúságában nem láthatta a reményteli jövőt, amikor Dávid királyon keresztül Isten felemeli népét. Az Úr a sötétségben megkereste Sámuelt, és máris feladatot adott neki. A prófétának túl kellett néznie saját csalódottságán, félelmein, hogy mi lesz népével, mi lesz Isten ügyével, hogyan válik népe áldássá a környező népek között, tehát engedelmeskedett.
Olajat töltött szarujába, és elindult, ahová az Úr küldte.
Amikor a gyerekeknek ezt a történetet tanítom, két oldalról szoktam megvilágítani.
Az egyik Saul csődbe jutott életének tanulságai, a másik Sámuel csalódottsága, szomorúsága. Saulról leginkább Dáviddal összefüggésben beszélgetünk, mert ez világítja meg leginkább, milyen lehetőségei lettek volna Saulnak. Erről többet az alábbi két bejegyzésben Írtam:
Sámuel szomorúsága teljesen érthető. Nagy reményt fűzhetett Saulhoz, aki annál is nagyobb csalódást okozott. Sámuel bizonyára féltette Sault, de féltette a Saul uralma alatt álló népet is. Látta az emberek kiszolgáltatottságát, látta, hogy bizalmukat vesztik.
Velem is megtörtént már, hogy csalódtam olyan emberekben, akik reményteljesnek látszottak. Sőt mások is csalódtak már bennem, mert nem tudtam beteljesíteni a hozzám fűzött reményeket. Az Úr ezért mondja Ézsaiás könyve 3. fejezetében: ,,Oh szünjetek meg hát az emberben bízni, a kinek egy lehellet van orrában, mert hát ugyan mire becsülhető ő?"
Sámuel esete persze ennél sokkal összetettebb, a gyermekek gondolkodása pedig igen egyszerű. Ők az Istenbe vetett bizalmat elsősorban a szülői, tanítói példaadáson keresztül tanulják, de annyit mindenképp megtaníthatunk, hogy az emberek rendszeresen okoznak csalódást. Nem azért, mert rosszak, vagy nem szeretnek (persze ez is előfordul), de elsősorban azért, mert az emberek nem tökéletesek. Követnek el hibákat, bűnöket akarva akaratlanul.
A legfontosabb lecke, hogy amikor valaki csalódást okoz nekem, Jézusra tekintsek, ami annyit jelent, hogy mondjam el bánatomat Neki, Tőle kérjek újra szeretetet és örömet. Az az ember, aki ma csalódást okozott, lehet, hogy holnap nem fog, és fordítva. De az Úr mindig szeret. Megvigasztal és új reményt ad.
A Dávidról szóló lapbook-ban ez a történet egy szaru alakú kis füzetkében jelenik meg az alábbi módon:
Az ilyen könyveket mindig úgy készítem, hogy a méretre vágott lapokat először összetűzöm. Utána egyszerű az összes lapot egyszerre kivágni, mert nem csúsznak szét olyan könnyen.
A szarú belsejébe került maga a történet olvasási gyakorlatnak.
Szeretjük ezeket a ,,formakönyveket", mert egyszerűek, gyorsan elkészíthetőek és látványosak (főleg, ha színesek a lapjai).
Jó tanulást és sok örömet! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése