,,És az igazságtól elfordítják az ő fülöket, de a mesékhez oda fordulnak."
(II. Timótheus 4:4)
,,Se mesékkel és végehossza nélkül való nemzetségi táblázatokkal ne foglalkozzanak, a melyek inkább versengéseket támasztanak, mint Istenben való épülést a hit által."
(I. Timótheus 1:4)
,,A szentségtelen és vénasszonyos meséket pedig eltávoztasd. Hanem gyakorold magadat a kegyességre."
(I. Timótheus 4:7)
Amikor elkezdtem dolgozni az olvasókör programján, nagy fejtörést okozott, milyen meséket válasszak. Több szempontot kellett figyelembe vennem, amik megnehezítették a dolgomat. Jól tudom, hogy a fent idézett bibliaversek elsősorban felnőtteknek, felnőttekről szólnak. (Ahogy egyébként a ,,nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból" sokat emlegetett rész is.) Viszont felteszem a kérdést, ha az érett, felnőtt hívőkre ilyen hatást gyakorolnak a valótlan történetek, mit tesznek a gyermekek lelkével??
Amikor a legnagyobb fiam megszületett, még nem nagyon foglalkoztam ezzel a kérdéssel. Azzal sem voltam mindig tisztában, hogy én magam milyen olvasmányokra áldozzam az Istentől kapott ajándékidőmet. Aztán egyre többször került a kezembe olyan számomra megbízható írás, ami kezdte helyre rakni bennem, mi az értékes és mi nem az. (Azért még sok kérdésem van.)
A gyerekeim olvasmányainak kiválasztásánál is követtem el hibákat. Azt ugyan kezdettől fogva láttam, hogy az ún. klasszikus meséket (pl. Grimm, Andersen, különböző népmesék) elfelejthetjük, mivel hemzsegnek az okkult elemektől, de tág teret hagytam más meséknek. Azonban továbbra is kérdés maradt, mit tekinthetünk hasznosnak. Rengeteg szép kiadású gyermekkönyv van, ami tanulságos, érdekes, sokat tanulhatnak belőle a kicsik, de az évek folyamán egyre több könyvet, írót iktattunk ki. Azokat is, akik a mi megítélésünk szerint világi szemmel értékes olvasmányokat alkotnak, de nem Istenhez viszik közelebb a gyerekeket, hanem a ,,világ kívánságaihoz".
Radikálisnak hangzik, ugye? Jézus azt tanította, hogy a keskeny út vezet az életre. Az utóbbi években arra eszméltem, hogy valóban veszélyes világban élünk, de számomra nem a terrorizmus terjedése, vagy a létbiztonság kérdése a legfőbb (bár nem elhanyagolható), hanem a lelkünket szennyező ,,tudás", ami mélyen gyökeret ver, és utána csodálkozunk, hogy alig találjuk a Jézushoz vezető utat. Ezért inkább vállalom, hogy mások ,,radikálisnak" tartsanak, minthogy lelki szempontból bizonytalan hatású könyveket olvassunk.
Ebben erősített meg az alábbi idézet is, ami Ellen G. White ,,A nagy Orvos lábnyomán" című könyvéből származik.
Mítoszok és tündérmesék
,,A gyermekek és az ifjúság nevelésében nagy helyet kapnak a koholt dolgok és elképzelt történetek. Ilyen jellegű könyveket használnak az iskolákban, és azok sok családban is megtalálhatók. Hogyan engedhetik meg keresztény szülők gyermekeiknek, hogy valótlanságokkal teli könyveket olvassanak? Amikor a gyermekek megkérdezik, hogy mit jelentenek a szüleik tanításával szöges ellentétben álló történetek, azt a választ kapják, hogy azok nem igazak.
Ez azonban nem küszöböli ki olvasásuk káros következményeit. E könyvekben foglalt eszmék megtévesztik a gyermekeket. Hamis képet festenek az életről; felkeltik és táplálják a valószerűtlen dolgok utáni vágyat.
Az ilyen könyvek nagy népszerűsége korunkban Sátán egyik ravasz cselszövése. Igyekszik elterelni mind idősek, mind fiatalok figyelmét a jellemépítés fontos munkájáról. Félre akarja vezetni gyermekeinket azokkal a lélekromboló csalásokkal, amelyekkel elárasztja a világot. Ezért törekszik figyelmüket elterelni Isten Igéjéről, és így elzárni őket a védőpajzsul szolgáló igazságok megismerésétől.
Sohasem szabad a fiatalok kezébe olyan könyveket tenni, amelyek elferdítik az igazságot. Védjük gyermekeinket neveltetésük egész folyamán a bűn csíráinak bizonyuló eszméktől! Az érett korúak is nagyobb biztonságban lennének, ha semmi dolguk nem lenne ilyen könyvekkel; jóra befolyásoló példájukkal pedig sokkal könnyebben tudnák az ifjúságot a kísértéstől megőrizni.
Bőven van olyan olvasmány, ami valós, ami mennyei. Nem kell a tudásra szomjazóknak fertőzött forrásokból meríteniük. (Az Úr ezt mondja: Péld 22:17-21; Zsolt 78:5, 4, 6-7; Péld 10:22)."
Elgondolkodtató, ugye?
Folytatjuk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése